Álmos vak fia került II. István után a trónra. Az apa tele volt nagyravágyással, de trónra nem juthatott. A fiú is bűnhődött apja vétkeért s aztán kiengesztelésül koronát tettek arra a fejre, melyet legfőbb ékességétől, isten legdrágább adományától megfosztottak.

Senkinek sem fájt úgy a király világtalansága, mint a szenvedélyes királynénak. Avval az erős elhatározással lett feleségévé, hogy meg fogja bosszulni férje megvakíttatását.

Azok a főurak, akik Kálmán király hívei valának s ellenségei Álmos pártjának, nem gondoltak semmi veszedelemre, midőn a királyné összehívta 1132-ben Aradra az országgyűlést.

Összegyültek sokan, otthon kevesen maradtak.

A vak király mellett helyet foglalt a trón emelvényén az ifjú királyné s férje helyett szólott az ország rendeihez:

– Magyarország királya üdvözli a vitéz rendeket, szeretné őket szemtől-szemben látni, mert hiszen a legutolsó koldusnak is jól esik a nap fénye; közületek mindenki látja őt kimondhatatlan nyomorúságában, de ő nem lát senkit és nem is fog látni soha. A király szeme nem függhet a népen, a király szemevilágát gonoszak tanácsára kioltották. Azok, akik az ártatlan gyermeket ilyen férfikorra juttatták, itt vannak köztetek. Megmondjam-e kik azok? Meg fogjátok-e dicsérni, hogy ily nemes cselekedetet követtek el, vagy –

Ekkor kitört a legmagasabb fokra hágó szenvedély. Kardok csörrenve rándultak ki hüvelyeikből, a düh és kétségbeesés ordítása töltötte be a levegőt, a tanácskozásra egyesült díszöltözetű urak egymásra támadtak s omlott a vér – a magyar vér ismét!

Álmos párthivei diadalmaskodtak s az aradi mezőt 68 főnemesnek a vére festette. Menekült, aki menekülhetett, de a boszú karja hosszú s a fékét vesztett szenvedélyt nem lehet hirtelen elfojtani. Betörtek házaikba, felkeresték rokonaikat s iszonyú öldöklést vittek véghez. Csak azok bízhattak az életben, akik hazájukból idegen országba menekültek.

A boszú műve irtóztató szokott lenni, de újabb szerencsétlenségnek a szülője.

A vak király szemevilágát nem adta vissza az a sok élet-váltságdíj s a hazát pedig polgárháború színhelyévé tette.