Egyszer egy árva fiú világgá ment szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, és eljutott egy nagy birtokra. Azon a birtokon élt két öregember. Megkérte őket, hogy náluk tölthesse az éjszakát. Az öregek beleegyeztek, de megjegyezték:
– Nem lesz jó neked, gyermekem, minálunk, mert itt sok a boszorkány, akik a mi szemünket is kiszúrták. Veled is megtörténhet ez.
A fiú azonban nem félt, és az öregeknél maradt. Azok megkérték, hogy legeltesse a kecskéiket. Csinált a fiú magának egy furulyát, letört egy suhogó vesszőt, és kihajtotta a kecskéket. Legelteti azokat, legelteti, hát látja, hogy kiabálva arra repül egy boszorkány:
– Miért legelteted a kertemben a kecskéket? Kiszúrtuk a szemét az anyádnak, az apádnak, a tiedet is kiszúrjuk.
A fiú nem ijedt meg.
– Mit tehetek? – mondja. – Ha kiszúrjátok, ki lesz szúrva, de előtte engedjétek meg, hogy játsszam a furulyámon.
A boszorkány megengedte. A fiú elkezdett játszani a furulyán, a boszorkány meg táncra perdült. Táncol, táncol, amíg el nem fárad, majd miután elfáradt, kezdett a hasán csúszkálni. Akkor a fiú odaszaladt a boszorkányhoz, felkapott egy botot, és agyonverte. Hazahajtotta a kecskéket, és elmesélte az öregeknek, hogy mi történt. Az öregek nagyon megörültek, hogy a fiú ilyen bátor…
Másnap a fiú megint kihajtotta a kecskéket, és megint repült kiabálva egy boszorkány:
– Miért legelteted a kertemben a kecskéket? Kiszúrtuk a szemét az anyádnak, az apádnak, a tiedet is kiszúrjuk.
A fiú nem ijedt meg.
– Mit tehetek? – mondja. – Ha kiszúrjátok, ki lesz szúrva, de előtte engedjétek meg, hogy játsszam a furulyámon.
Ez a boszorkány is beleegyezett. Alig emelte a fiú a szájához a furulyát, a boszorkány elkezdett táncolni. Táncol, táncol, amíg el nem fárad, majd miután elfáradt, kezdett a hasán csúszkálni. Akkor a fiú odaszaladt a boszorkányhoz, felkapott egy botot, és agyonverte.
Következő nap ismét kihajtotta a fiú a kecskéket, és odarepült kiabálva az utolsó boszorkány.
– Miért legelteted a kertemben a kecskéket? Kiszúrtuk a szemét az anyádnak, az apádnak, a tiedet is kiszúrjuk.
A fiú nem ijedt meg.
– Mit tehetek? – mondja. – Ha kiszúrjátok, ki lesz szúrva, de előtte engedjétek meg, hogy játsszam a furulyámon.
Ez a boszorkány is beleegyezett. Alig emelte a fiú a szájához a furulyát, a boszorkány elkezdett táncolni. Táncol, táncol, amíg el nem fárad, majd miután elfáradt, kezdett a hasán csúszkálni. Akkor a fiú odaszaladt a boszorkányhoz és mondja:
– Add vissza a szemét az apámnak és az anyámnak. Akkor eleresztelek.
A boszorkány mondja:
– Menj be a fürdőbe. A kék dobozban ott találod az apád szemét, a pirosban pedig az anyádét. Ott, egy üvegben, vér is lesz, amit csöpögtess rájuk, mielőtt a helyükre tennéd a szemeket.
Amikor a boszorkány mindent elmesélt, a fiú agyonverte. Hazahajtotta a kecskéket, és kérdi az öregeket:
– Vissza akarjátok kapni a szemeteket?
– Hogy is ne akarnánk, fiacskám, világosságot? – mondják.
Akkor a fiú begyújtott a fürdőben, megmosdatta az öregeket, belocsolta vérrel, majd a helyükre tette a szemeket. Az öregemberek nagyon örültek a fénynek, köszönetet mondtak a fiúnak.
Egyszer odarepül egy holló az öregekhez. Károg:
– Kár, kár, esküvőre hívlak titeket.
Az öregek süteményt sütöttek, majd felültek egy kecskebakra, és elmentek az esküvőre. Csak a fiút hagyták otthon egyedül. Minden kulcsot odaadtak neki, csak egyet akartak megtartani maguknak, a fiú kérlelni kezdte őket:
– Apácska, annyi jót tettem nektek: kiváltottam a kertet a boszorkányoktól, visszatettem a szemeteket, mégis sajnáljátok itt hagyni nekem a kulcsot.
Elszégyellte magát az öregember. Odaadta a fiúnak a kulcsot. Amikor a fiú egyedül maradt a házban, azonnal kinyitotta azzal a kulccsal a szobát, ahová bemenni megtiltották neki. Megpillantott egy nagyon szép lovat. Kivezette azt, megnyergelte és világgá ment, hogy szerencsét próbáljon.
Visszajöttek az öregek az esküvőről. Látják, hogy nincs a házban sem a ló, sem a fiú. Elkezdték kergetni a fiút. Kergetik, kergetik és utol is érik: kérik, hogy adja vissza a lovat. De a fiú így beszél:
– Apácska, annyi jót tettem nektek: kiváltottam a kertet a boszorkányoktól, visszatettem a szemeteket, mégis sajnálod tőlem ezt a lovat.
Elszégyellte magát az öregember, és hazament. Otthon az öregasszony összeszidja az öregembert, hogy odaadta a lovat. Ismét ráparancsol, hogy menjen a fiú után. Kergeti az öreg, kergeti a fiút. Utoléri. És a fiú megint könyörgött az öregembernek, hogy ne vegye vissza a lovat tőle. Dolga végezetlenül tért vissza az öregember. Megint szidja a felesége, mondja neki, hogy megint menjen el a lóért. Az öreg elment. Kergeti, kergeti a fiút, de utol nem éri.
A fiú pedig lovagolt, lovagolt, és sohasem tért vissza.