Élt egyszer egy pópa. Történt, hogy hajnali misét kellett bemutatni, ezért jó időben felkelt, s elment a templomba.

A feleségének meg ezen a napon kellett kenyeret sütnie. Befűtött a kemencébe, és kezdte bevetni a kenyeret. A kemence melegétől úgy kipirult a pópáné arca, hogy olyan lett, mint a piros alma.

Éppen akkor ment el a ház előtt az utcán egy koldus, aki megérezve a friss kenyér illatát, így szólt magában: “Bemegyek, kérek egy darabkát belőle.”

Kinyitotta az ajtót, belépett s megállt a kemencénél. De amikor meglátta az asszony kipirult arcát, megfeledkezett a kenyérről, s mind csak a pópáné arcát nézte. Amikor a koldust megpillantotta, a pópáné a vidék szokása szerint benyúlt a kemencébe, kivett egy meleg cipót, és feléje nyújtotta. A koldus azonban visszautasította.

– Mit akarsz hát, bácsikám? – kérdi a pópáné.

– Nem akarok én semmit sem. Csupán csak egyet kérek tőled: engedd meg, az isten szerelmére, hogy megcsókoljam a két orcádat, és utána elmegyek.

A pópáné az isten nevét hallva, nem tagadhatta meg a kérést, körülnézett, és látva, hogy senki sincs a közelben, szó nélkül odatartotta arcát a koldusnak. Ez meg jó erősen, élvezettel megcsókolta mind a két orcáját, és gyorsan kereket oldott.

Mise után hazament a pópa és a kenyérsütéssel foglalatoskodó feleségét megpillantva, így szólt:

– Asszony, kérdezni akarok tőled valamit, de vigyázz, igazat mondj!

– No, csak ki vele, kérdezz, miért ne felelnék!

– Nem követtél el ma valami bűnt?

A pópáné tagadni próbált, de mikor látta, hogy a pópa erősködik – sorra mindent elbeszélt neki, ami vele történt:

– A mai napon – kezdte az asszony – beállított hozzánk egy koldus. Akartam neki kenyeret adni, de nem fogadta el. “Mit akarsz hát?”, kérdeztem tőle. “Könyörgök az isten nevében, tartsd az orcádat, hogy megcsókoljam egyszer.” Isten nevében odatartottam neki az arcomat, ő megcsókolta és elment. Hát ennyi az egész, kedves férjem: most nem tudom magam sem, bűnt követtem-e el, vagy istennek tetsző dolgot cselekedtem. Ítéld meg, s tégy velem, amit akarsz.

– Ha te, feleségem, ennyire szereted istent – felelt a pópa -, hadd lássam, az ő kedvéért hajlandó vagy-e beleugrani a kemencébe?

Ezekre a szavakra a pópáné letette kezéből a sütőlapátot, keresztet vetett magára, és beleugrott a tüzes kemencébe.

De isten parancsára a kemence azon nyomban megtelt vízzel, a pópáné meg átváltozott gyönyörű szép halacskává, s vidáman úszkált benne.