Élt egyszer egy dúsgazdag ember. De mivel kicsapongó életet élt, lassacskán minden javát elherdálta, s egy szép napon olyan szegény lett, mint a templom egere. Szemét lesütötte, fejét lehorgasztotta, és jajgatva emlékezett az elmúlt szép napokra.
Egyszer régi ismerősök látogatták meg, s közülük az egyik, sokat tapasztalt ember, így szólt hozzá:
– Úgy látszik, hogy valami rossz fát tehettél a tűzre, azért hagyott el a szerencséd. Azt tanácsolom: eredj a szerencséd után, talán megtalálod valahol, és gazdag leszel, mint régen.
Az ember hajlott a jó szóra, és elindult hegyen-völgyön a szerencséje után. Álmában egyszer meglátta a szerencséjét, amint egy szikláról lógott fejjel lefelé. Reggel felébredt, s az időt nem vesztegetve, elindult a felé a szikla felé.
Ment, mendegélt sokáig, mígnem az úton találkozott az oroszlánnal.
– Merre tartasz? – kérdi az oroszlán.
– Megyek a szerencsém után.
– Ismerem őt – feleli az oroszlán. – A te szerencséd nagyon eszes, talán megkérdeznéd tőle, mitől gyógyulhatnék meg. Ládd-e, már hét éve teljesen tehetetlen vagyok. Visszatérőben mondd meg, hogy mit mondott, és én mindent, amit tudok, megteszek neked.
Az ember megígérte, hogy teljesíti kérését, s azzal továbbment.
Vándorlásában betévedt egy kertbe, amely telides-teli volt mindenféle gyümölccsel. De mikor szakított belőlük és megkóstolta, úgy találta, hogy mind keserű. Amikor a kert gazdája meglátta őt, először legorombította, de mikor elbeszélte neki búját-baját és azt, hogy hová igyekszik, a gazda így szólt:
– Ha így van, atyafi, kérdezd meg majd azt is, mivel hozhatnám helyre kertemet, hogy a gyümölcs ne legyen keserű. Mit nem fáradoztam! Új töveket ültettem, oltottam, szemeztem őket, de bizony semmi sem használt. Ha visszatértedkor választ hozol nekem erre, én mindent, ami erőmből telik, megteszek neked.
Az ember a gyümölcsös gazdájának is megígérte, hogy teljesíti kérését, és tovább vándorolt, mígnem eljutott egy várhoz, amely egy magas hegy tetején épült. Belépett s a várudvaron gyönyörűséges fiatal nőt pillantott meg. Mikor a leány megkérdezte tőle, mi szél hozta erre a helyre, az ember mindent sorjában elmesélt neki, ami vele csak történt.
– Nekem – szólt a leány – kincsem garmadával van, csupán egy a bajom, hogy fejfájás kínoz éjjel és nappal. Ha megkérdezed a szerencsédet az orvosságom felől, én mindent megteszek neked, amit csak kívánsz.
– Jól van, majd utánajárok – mondta az ember s folytatta útját, míg végül ráakadt a szerencséjére, amely egy magas hegyről függött alá.
Illendően köszöntötte az ember, elpanaszolta neki minden gondját, bánatát s mindazt, amivel megbízták. Midőn a szerencséjétől feleletet kapott, ajánlotta neki, hogy térjenek vissza együtt.
– Menj hát te elöl, én majd megyek utánad – mondta a szerencse.
Visszatérőben találkoztak a gyönyörűséges nővel, s az ember így szólt hozzá:
– Ha férjhez mégy egy deli ifjúhoz, kigyógyulsz bajodból.
A gyümölcsöskert gazdájának azt mondta:
– A víz, amely kerted öntözi, aranymezőn folyik keresztül. Az aranypor, mely a vízben lebeg, felszívódik a fákba, attól olyan keserű a gyümölcsük. Ha azt akarod, hogy kerted gyümölcse ne legyen keserű, változtasd meg a folyó medrét, vagy az aranyat szűrd ki a vízből.
Amikor az oroszlánhoz ért, az ember sorra mindent elmesélt, amit útközben a szerencséjénél tapasztalt.
– No, és mit ajánlott ezért a fiatal nő? – kérdi az oroszlán.
– Azt ajánlotta, hogy házasodjunk össze, s élvezzük együtt az ő javait, de én nem egyeztem bele.
– És mit ajánlott a gyümölcsöskert gazdája?
– A kert gazdája kiszűrt minden aranyat a folyó vizéből, s lett is teméntelen! Felajánlotta, hogy magammal hozhatom mind, de én nem fogadtam el, s mondtam is neki: “Hogyisne, majd fogom én azt hurcolni magammal hazáig!”
– No, jól van, de most áruld el, milyen tanácsot kaptál az én betegségemre? – kérdi az oroszlán.
– Neked azt izeni a szerencsém, hogy meggyógyulsz, ha egy balga ember fejét megeszed.
Az oroszlán pedig, jól átgondolva a mondottakat, szép lassan az ember feje felé nyújtotta a mancsait, elkapta, levágta a földre, széttépte és felfalta.
– Esküszöm – mondta az oroszlán -, aligha találnék náladnál balgább embert a földkerekségen!