Nagy birodalmak urai nagy hatalommal világhírre juthatnak, ám azért érdemük nem nagyobb, mint ezé a fejedelemé, ki Erdélyt virágzóvá, gazdaggá, boldoggá és hatalmassá tudta tenni.
Békében törvényei, háborúban kardja védte a népet. Bölcs volt és igazságos, lelke nemes, esze művelt, tudományát irigyelhették hatalmasabb kortársai.
Hamar megszerette a nép s ez a szeretet volt uralkodásának legigazságosabb itélete.
A protestánsok ellen II. Ferdinánd király nálunk is kiadta szigorú rendeletét, csakhogy a magyaroknak volt egy hatalmas támaszuk, aki épúgy szívén viselte az alkotmány, mint az üldözött vallás ügyét; ott volt a megerősödött Erdély nagyeszű, vitéz fejedelme: Bethlen Gábor.
Bocskai Istvánnál nagyobb vezér, kitünőbb uralkodó; fejedelme egy rendbe szedett, virágzó országnak, van katonája és van Európa nagyobb uralkodóinál tekintélye. Szövetséget köt a svéd királlyal, a németországi protestánsokkal és olyan sereg élén jelenik meg Magyarországban, melyhez foghatót az eddigi erdélyi fejedelmek még nem tudtak kiállítani.
Útja nem harc, hanem diadalmenet.
A császári sereg fut előle, avagy vereséget szenved, ha fegyverét összeméri a Bethlen Gáboréval. Mintha Mátyás király támadott volna benne új életre, oly körültekintő, óvatos, a cselfogásban kimeríthetetlen.
Európa uralkodói elismerik nagyságát s büszkék arra, hogy ilyen szövetségesük van. Ferdinánd serege kiszorul Magyarországból s a magyar király, ki előbb nem becsülte sokra, kezdi őt félelmesnek tartani, sőt kényszerül vele alkudozni.
A fölkelő magyarok kikiáltják őt fejedelmöknek, sőt a koronával is megkínálják, de Bethlen Gábor készségesen lemond a királyi címről, midőn nagysokára megkötik Ferdinánddal Nikolsburg-ban a békét. Ebben a békekötésben is mindazt megigérte Ferdinánd, amit már előbb Rudolf Bocskainak megigért a bécsi békében.
Megigérte, de nem tartotta meg.
Bethlent újra fölkérték szövetségre Ferdinánd ellenségei, a protestáns fejedelmek és a vitéz erdélyi fejedelem szövetkezve a törökkel, másodszor is fegyvert fogott. Csakhamar Magyarországig hatolt előre és Ferdinándnak Karaffa nevű vezérét körülzárta seregestül.
Ferdinánd ismét békét kötött Bethlennel Bécsben. Most már arról gondolkozott Bethlen, hogy Ferdinánddal kibékül, hogy úgy nagyobb hasznára legyen a hazának és a kereszténységnek.
Azt izente neki követe által, hogy a németországi vallás-háborúnak vessen minél előbb véget: adja meg a protestánsoknak a szabad vallásgyakorlatot, hiszen úgy is hasztalan vesztegeti erejét, diadalra nem jut. Szövetkezzék vele s forduljanak együttes erővel a török ellen, mert soha jobb alkalom nem volt arra, mint most van, hogy a törököt kiszorítsák hazánkból s erejét annyira megtörjék, hogy soha többé veszedelmessé ne váljék.
Bethlen őszintén kivánta mindezt, sőt őszinteségének legfőbb bizonyságaul Ferdinánd egyik leányának a kezét is megkérette.
És Ferdinánd visszautasította Bethlent.
Azt hitte, csak lépre akarja csalni a veszedelmes ellenfél, hogy pedig leányát, a katholikus hercegnőt, egy protestáns fejedelemhez adja feleségül, arról meg épen hallani sem akart.
Ferdinánd megizente a török császárnak, hogy Bethlen áskálódik ellene, hogy ez által a törököt Bethlen ellenségévé tegye, csakhogy a török nem adott hitelt neki, s tovább is szövetségesének tekintette az erdélyi fejedelmet.
A háború megújult Bethlen és Ferdinánd között. Ez a harmadik és egyúttal utolsó. Bethlen olyan tervet dolgozott ki, hogy avval – ha a németországi szövetségesek megtartják – Ferdinánd erejét megtörik s a protestánsok ügyét már akkor diadalra segítik.
Hanem a büszke protestáns vezérek nem akarták elismerni Bethlen Gábor nagyságát. A maguk feje szerint cselekedtek s ennek eredménye csatavesztés volt. Bethlen diadalmasan nyomult előre, már-már megütközött Ferdinándnak legnagyobb vezérével, Wallensteinnal is, de a szövetségesek nem támogatták s így harmadszor is békét kötött Ferdinánddal Pozsonyban.
Ez volt utolsó háborúja.
Bethlen Gábor elérte célját. Erdélynek aranykora az ő uralkodása. A kis ország olyan nagy szerepet játszott Bethlen Gábor idejében, mint egy számot tevő nagy hatalom. A fejedelmi udvar fényes volt, Gyulafehérvárt egy főiskolát állított fel, híres tudós férfiakat hivott meg nyugatról, hogy az ifjuságot tanítsák. Ez a főiskola ma is fenn áll Nagy-Enyeden.
Bölcs volt, mint uralkodó; legyőzhetetlen, mint hadvezér; nemesen érző, mint ember, nemcsak hazánkban, de Európában is ritkította párját.