Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy ember. Annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt mondta egy reggel az ember a nagyobbik fiának:
– Hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét legelni! De olyan helyre hajtsd, ahol jóllakhatik.
A fiú kihajtotta szép füves helyre. Evett a kecske, evett, míg úgy jól nem lakott, hogy alig tudott mozdulni. Akkor kérdezi tőle a fiú:
– Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?
Felel a kecske:
– Úgy jóllaktam, mint a duda,
Egy szál fű sem fér több belém!
Ezzel a fiú hazahajtotta. Otthon kérdi az apja a kecskétől:
– Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?
Felel a kecske:
– Jaj, jó gazdám, dehogy laktam,
Mint a kutya, úgy koplaltam!
Megharagudott erre az ember, mingyárt elkergette a fiút a háztól.
Másnap reggel mondja a kisebbik fiának:
– Hajtsd ki most te, fiam, a kecskét. De jó helyre hajtsd, mert ha éhen hozod haza, úgy jársz, mint a bátyád.
Kihajtotta a fiú még szebb füves helyre, mint a bátyja. Jól is lakott a kecske megint, úgy hogy alig bírta. Akkor kérdezi tőle a fiú:
– Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?
Felelt a kecske:
– Úgy jóllaktam, mint a duda,
Egy szál fű sem fér több belém!
Ezzel a fiú hazahajtotta. Otthon megint kérdi az ember a kecskétől:
– Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?
Felel a kecske megint:
– Jaj, jó gazdám, dehogy laktam,
Mint a kutya, úgy koplaltam!
Ez még jobban megharagította az embert, elkergette ezt a fiát is.
Harmadnap reggel nem volt kire bízni a kecskét. Maga hajtotta ki az ember. Még szebb füves helyre vitte, mint a fiai. A kecske úgy jól lakott, hogy csak eldőlt, mint egy darab fa. Kérdezi tőle az ember:
– Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?
Felel a kecske:
– Úgy jóllaktam, mint a duda,
Egy szál fű sem fér több belém!
Ezzel hazahajtja az ember. Otthon kérdi tőle:
– Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?
Felel a kecske:
– Jaj, jó gazdám, dehogy laktam,
Mint a kutya, úgy koplaltam!
Nagyon megharagudott erre az ember. Most látta, hogy a két fiát is ártatlanul kergette el a háztól.
– No hiszen megállj, kutya kecske, meglakolsz te ezért!
Elővett egy éles kést, a kecskét megkötötte egy fához, elkezdte nyúzni elevenen. Mikor már félig megnyúzta, megszólalt a kecske:
– Jaj, jaj, jaj, jó gazdám,
Ne húzd le a bundám!
Úgy jóllaktam, mint a duda,
Egy szál fű sem fér több belém!
Erre aztán félbehagyta a nyúzást, eloldta a fától a félig megnyúzott kecskét. A kecske, amint megszabadult, elkezdett szaladni árkon-bokron keresztül. Szaladt, szaladt, egyszer egy rókalyukhoz ért, abba belebujt. Ott aztán meghúzta magát szépen. Egyszer jön haza a róka. Amint be akar menni, a kecske ezt kiáltja:
– Én vagyok, bém vagyok,
Félig nyúzott bakkecske;
Szarvaimmal tusálok,
Bajuszommal szurkálok,
Szaladj mingyárt, mert megdöflek!
Megijedt a róka, elszaladt a farkashoz.
– Farkas komám, gyere hamar, ördög van a lyukamban.
Odamegy a farkas a lyuk szájához:
– Ki vagy, mi vagy, róka komám lyukában, lyukában?
– Én vagyok, bém vagyok,
Félig nyúzott bakkecske;
Szarvaimmal tusálok,
Bajuszommal szurkálok,
Szaladj mingyárt, mert megdöflek!
Megijedt a farkas is, elszaladt a medvéhez.
– Jaj, komám, gyere hamar, ördög van a róka koma lyukában.
Odamegy a medve is a lyukhoz, beszól rajta:
– Ki vagy, mi vagy, róka koma lyukában, lyukában?
– Én vagyok, bém vagyok,
Félig nyúzott bakkecske;
Szarvaimmal tusálok,
Bajuszommal szurkálok,
Szaladj mingyárt, mert megdöflek!
Megijedt a medve is, elszaladtak mind a hárman. Szaladtak, szaladtak, egyszer előtaláltak egy sündisznót.
– Hova szaladtok, medve koma? – kérdi a sündisznó.
– Jaj, szaladjunk, te is szaladj, ördög van a róka koma lyukában.
– Nem szaladok én! Gyertek vissza, hátha ki tudnám onnan riasztani.
– Már hogy tudnád, én csak erősebb vagyok, farkas komám is, még se tudtuk – felel a medve.
– No csak próbáljunk szerencsét – mondja a sündisznó.
Visszamentek hát. Beszól a sündisznó a lyuk száján:
– Ki vagy, mi vagy, róka koma lyukában, lyukában?
– Én vagyok, bém vagyok,
Félig nyúzott bakkecske;
Szarvaimmal tusálok,
Bajuszommal szurkálok,
Szaladj mingyárt, mert megdöflek!
De a sündisznó nem ijedt meg, hanem összegombolyította magát, begurult, elkezdte szurkálni minden oldalról a nyúzott részét a kecskének. Ez sem vette tréfára a dolgot, kiugrott a lyukból. Idekint aztán mingyárt megismerték ő kelmét a medve is, farkas is. Megfogták, széttépték, jó lakomát csináltak belőle.
Ha szét nem tépték volna, az én mesém is tovább tartott volna.