A titkon munkálkodó Gonoszság nem ismer határt.

Nem elégedtek meg a királyi udvarban levő ármánykodók avval, hogy Gizella ostromlására végre István beleegyezett abba, hogy Péter kövesse őt a trónon, hanem siettetni akarták a szent király halálát.

Öreg volt, testben lélekben megtört, beteges, gyámoltalan – és mégis siettetni akarták. A hagyomány szerint orgyilkost béreltek föl, hogy az menjen be éjnek idején a király hálótermébe és gyilkos késsel vágja ketté az öreg király életének gyönge fonalát.

Belopózott a gyilkos, de nem is kellett lopóznia, hisz a testőrsereg hadnagya tudta miért megy, szépen beeresztette.

És mikor ott állott az alvó király fekvő helye előtt, látta e kegyes ember szelid arcát, ősz hajfürteit s hallotta, amint álmában sóhajtja:

– Ha isten velem, ki ellenem?

A felbérelt gyilkos keze reszketni kezdett, a reszkető kézből kihullott a gyilkoló eszköz s ő maga térdre borult a zajra felriadt király előtt s kegyelemért esdekelt.

Te jó, te nemes király, nem a gyilkos lelkiismeretének fölébredése mentett meg a gyalázatos haláltól, hanem a jók és igazak felett őrködő Gondviselés virrasztott feletted. Nem engedte meg azt, hogy a magyar nemzetnek első, nagy királya aljas orvtámadásnak essék áldozatául.

Várjatok türelmetlen trónra vágyók! Ime végét járja már István király. Hadd kulcsolja imára kezét s ajánlja nemzetét, melyet annyira szeret, a boldogságos szűz Mária pártfogásába, hadd imádkozzék a hazáért, aztán lehunyja örökre szemét, hogy ne kelljen látnia a ti szinlelt alázatosságtokat, s ne kelljen félnie több gyilkostól.

A nagy király 1038-ban augusztus 15-ikén, tehát koronázása napjának 38-ik évfordulóján halt meg.

Úgy tartja a hagyomány, hogy negyvenöt év mulva, mikor sírjából kiásták jobb kezét, mellyel annyi jót tett életében, épen találták s ezt a dicsőséges szent jobb kezet bebalzsamozva ma is őrzik Budán s évenkint, szent István napján ünnepélyes körmenetben hordozzák körül.

Légy áldott emléke szent István királynak, légy vezetője nemzetednek, szent István király halhatatlan szelleme!

Szent király, nagy király, jó király!