Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csizmadia. Nem lehet mondani, hogy koma lett volna neki a dolog. A dikicset ő nem akkor forgatta csak, mikor nagyon a körmére égett, mikor nem volt a lelkének már hova lenni. Forgatta ő azt hűségesen, és szerette is a dolgot. Nem várta, hogy a sült galamb a szájába szálljon.
De tudja a szösz, mi ütött egyszer belé. Rávetette a fejét, hogy elindúl a nagy világba s mindaddig megy, míg olyan országra nem akad, a hol dolog nélkűl is pompásan él az ember. Mert kellett ilyen országnak lenni. Megálmodta. Ő látni akar ilyen csoda-országot. És hajtotta valami: megtalálja valahol, csak menjen.
Avval a nyakába akasztotta a tarisznyáját, kezébe vette a vándorbotot és útnak eredt. Ment, mendegélt heteken és hónapokon át s egyszerre csak egy országnak a határához ért, a melyikről sok különös, csodás dolgot meséltek neki.
Csakugyan ez volt az az ország, a hova ő vágyott: a henyék országa. Be is jutott ügygyel-bajjal; mert nem mehetett ám be oda minden naplopó. Éldegélt is benne egy darabig gond nélkűl, hanem egyszer valami törvénybe ütköző cselekedettel rossz fát tevén a tűzre, száműzték.
Ő beszélte el nekem, mikor onnan visszatért, mi mindent látott ő ottan; én meg nektek mesélem el, gyerekek, ha ide hallgattok.
*
A henyék országa száz mérföldnyire fekszik karácsony mögött, és az út oda először jobbra, azután balra vezet, vagy megfordítva. Köröskörűl egy nagy hegy van lepényből, a mely három mérföld vastag, s a ki be akar jutni az országba, először keresztűl kell magát a lepényen enni.
A házak ebben az országban tojáslepénynyel vannak födve, az ajtók mézeskalácsból, az ablaktáblák czukorból, a falak oldalszalonnából. A sövény minden ház körűl kolbászból van fonva, néhol füstölt kolbászból.
A szomjúhozó léleknek is van itt bőven, a mivel a vágyát kielégítheti, mert itt minden kútban, patakban és folyóban a legjobb bor folydogál, s a ki a száját a kút csövéhez tartja, annak édes pezsgő meg másféle bor folyik a szájába… A fenyőfák az erdőben czukor-emberkékkel, czukorbabákkal, tortakürtöcskékkel, lovacskákkal, csillagokkal, karikákkal, aranyalmával meg dióval van felczifrázva, – éppen mint nálunk a karácsonyfák; a fenyőtobzok helyett fánkot, rétest, csőrögét és más jóféle holmit hordanak.
A fűzfákon frissen sült zsemlyék nőnek, a melyek a fák alatt folydogáló tejpatakokba hullanak és apró darabokra szakgatódnak maguktól azok számára, a kik tejbe aprított zsemlyét akarnak enni. És a ki itt kanalazni akar, nem szükség kanalat hozni magával, mert mindenkinek ott van egy készen.
Furán van a dolog a halakkal a henyék országában. A halak meg vannak sülve vagy főve s nem úszkálnak a vízben mélyen, mint minálunk, hanem a víz színén s a parthoz annyira közel, hogy a kezével mindenki elérheti és megfoghatja.
Sőt még az sem marad a henyék országában faltúl, a ki arra is rest, hogy a kezét kinyújtsa. Az ilyennek csak annyit kell mondania: „Pszt! pszt!” – akkor a halak a szárazra is kijönnek és a henyének a kezébe ugranak. A ki pedig olyan rémséges rest, hogy még a kezét sem nyújtja ki: annak csak a hátára kell feküdnie, meg a száját kitátania, s akkor sült tyúk, liba, galamb, fogoly és fűrj repül a szájába.
A hízott disznók is sülve futkosnak szanaszét az országban, a hátukban mindjárt kést és villát hordanak. A kinek tetszik, leszel belőle, a mennyit megehetik, s aztán a kést és a villát ismét beleszúrja.
Az utczák a henyék országában sajttal vannak kirakva. Nyáron mézeső esik, télen meg tiszta czukorpelyhekben esik a hó; ha pedig jég esik, akkor czukordarabkák hullanak az égből, – fügével, mandolával, meg apró és nagy mazsolával elegyest…
Csodaerejű forrásvizek is vannak ebben a szép országban. A ki itt elcsúnyúlt; megfürdik a forrásvízben, és megszépűl, és ha öreg asszonyok fürödnek meg benne: mint fiatal menyecskék kerűlnek ki onnan.
Mulatságban és mindenféle időtöltésben sincs fogyatkozás a henyék országában. Czélkarikába lövöldöznek itt, s a ki czélba talál, a legnagyobb díjat kapja. Versenyfutás is van, és az a győztes, a ki utólsónak érkezik a czélhoz. Minálunk a henye, dologtalan emberek elszegényednek; ott éppen megfordítva van: ott a ki az idejét elfecsérli és elaluszsza, az minden óráért egy-egy forintot kap, s a ki még jól tud ásítozni is hozzá, az órák díját kétszeresen is fölveheti.
Ha valaki szorgalmas akarna lenni s becsületes munkával akarná megkeresni kenyerét, az bizonyosan adósságba verné itt magát. A ki a játékban mindig veszt, annak van a legnagyobb szerencséje; mert annak a nyerők kétszeresen meg háromszorosan fizetnek. A tobzódók és részegesek gazdag emberekké lesznek, mert minden ivásért egy aranyat kapnak. A ki a legnagyobb hazugságot kigondolja, annak meg két arany üti a markát. Azért ez az ország a hazugok Eldorádója; a ki hazug vagy azzá akar lenni, az csak oda menjen.
A buta és goromba embereknek is igen ajánlatos ez a jeles ország; mert az ilyenfajta emberek ott nagy tiszteletben és becsűlésben állanak és a legmagasabb hivatalra és méltóságra emeltetnek. A ki ügyetlen és annyira ostoba, hogy semmi egyebet nem tud, mint enni, inni és aludni: az a henyék országában nemes emberré lesz, és a ki még hozzá vad, durva és vakmerő, azt bizonyosan herczeggé teszik. A ki okos és értelmes és rendes életet akar folytatni, azt kinevetik és ki is kergetik az országból. Azért János mester sem maradhatott a henyék országában, hanem visszajött becsűletes munkáját folytatni a szeretett magyar hazába.
A ki tehát úgy szeretne élni, a hogy éppen elmeséltem: az tökéletesen oda való a henyék országába, az csak szedje össze a sátorfáját és költözzön oda. Az elbeszélheti, vagy, ha nem tér vissza, levélben megírhatja, hogy igazat mondtam-e, vagy nem.