Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy férfi, akit Jonasnak hívtak. Egyszer Jonas elindult a városba. Az úton találkozott egy békával, elment mellette. A béka kiabálni kezdett:
– Jonas, várj meg! Menjünk együtt!
Jonas visszament, és a béka helyén egy szép lányt talált. Megvárta.
– Te hová mész?
– Vilniusba, a városba.
– Akkor menjünk együtt, mert én is oda megyek.
Eljutottak a városba, összeházasodtak, kibéreltek egy szobát. Jonas dolgozni járt, a felesége otthon maradt.
Meglátta a ház tulajdonosa, megtetszett neki, hiszen nagyon szép volt.
– Magamhoz veszlek!
– Énnekem van már férjem – mondta a nő.
– Én őt elpusztítom – mondta a férfi -, és feleségül veszlek téged.
– Nem, én sajnálom őt. Nem kell elpusztítani.
A háziúr magához hívatta Jonast.
– Hozz nekem ajándékot nem-ajándékot! Ha nem hozol, agyonverlek.
Jonas hazament, és mondta a feleségének:
– Rám parancsolt, hogy hozzak neki ajándékot nem-ajándékot. Azt mondta, hogy ha nem hozok, agyonver.
A felesége ezt mondta neki:
– Menj el az erdőbe, fogjál egy nyulat, és hozd el neki! Ha nem fogja meg, az elszalad, és itt a nem-ajándék.
Jonas így is tett: fogott egy nyulat, elhozta. A házigazda neveti:
– Minek hoztad ezt a nyulat?
El is engedte. És amikor elengedte, az elszaladt. Nos, így történt: volt ajándék, és nincs ajándék. Akkor nem verte agyon Jonast.
Azonban egy másik alkalommal azt parancsolta, hogy hozza el neki azt, akitől mindenki fél, de mindenki hallgat is rá. Jonas hazament, és elmesélte a feleségének:
– Rám parancsolt, hogy hozzam el azt, akitől mindenki fél, mégis hallgatnak rá.
Ekkor a nő elővett egy almát:
– Amerre gurul ez az alma, menj te is arra! Akkor megmondják neked, hogy kitől fél mindenki.
Ment Jonas, mendegélt, az alma csak gurult előtte, és ő ment a nyomában. Begurult az alma egy kis kunyhóba. Jonas is bement, hát ott volt egy öregasszony. Ő volt a lánynak az anyja. Kérdi:
– Gyermekem, hogyan jutottál ide?
A legény elmesélte neki, hogy az ő lányával él, és hogy a házigazda őt agyon akarja verni, a lányt pedig feleségül kívánja venni. Ekkor az öregasszony így szólt:
– Eredj tovább, ott a hegytetőn van egy gazdaság. Menj be oda, és akkor megtudod, hogy ki az, akitől mindenki fél, de mindenki hallgat rá.
A legény el is ment oda, szállást kért, és mivel beengedték, ott töltötte az éjszakát. Reggel az apa kiáltással kelti a fiát, de a fiú nem hallotta, nem kelt fel. Csak amikor megverték a dobot, a ugrott fel, és rohant ki a fiú. Mindannyian kiszaladtak, hogy lássák, mi is történt.
– No – gondolta Jonas -, talán ez az…
Ő is kiment megnézni, hát látta, hogy a katonák elmentek inni, és letették a dobot. Ő azt gyorsan felkapta, és futásnak eredt. Futva érkezett az öregasszonyhoz, aki ezt mondta neki:
– Rendben, vidd el!
Jonas visszament a házigazdához. Amint elkezdett dobolni, a katonák nem hallgatnak a gazdára, hanem őt követik. Ő ment, a házigazda a nyomában. Kérleli:
– Ne vezesd el a hadseregemet! Már semmi rosszat nem teszek veled. Élj nyugodtan a feleségeddel, csak a katonákat hagyd nyugton!
No, így éltek tovább nyugalomban, a gazda már semmivel sem bántotta őket.