Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy férfi meg egy nő, három fiuk volt: kettő okos, egy ostoba. Az okos fiúknak az apjuk adott egy lovat, hogy hozzanak rőzsét, míg az ostobának azt a hátán kellett bevinni a házba. Egyszer az okos fiúk, amikor a rőzsét szállították, megpillantottak egy békát az úton, amint ott jajgatott. A béka megkérte őket, hogy vigyék át az árkon, de az okos fiúk nem segítettek neki, sőt egy bottal meg is ütötték. Az ostoba jött a vállán a teherrel, és ő meghallgatta a béka kérését. A béka megígérte, hogy mindig segíteni fog neki. Hogy többet ne kelljen a hátán vinni a rőzsét az ostoba fiúnak, a béka ajándékozott neki egy fehér lovat.
Az ostoba fiú a rőzsével egyszer a királyi vár mellett haladt el. A király fiatalabb lánya meglátva a fiút meg a lovat, elnevette magát: “Nézd, a bolondnak egy fehér jutott!”
A fiú nagyon a szívére vette a királykisasszony gúnyos megjegyzését, így szólt: “Az ördög vigyen el! Engem mindenki ostobának tart.”
Az ördög azon nyomban meg is jelent, és elvitte a hercegkisasszonyt valahová. A király azonnal elindult megkeresni azt, aki elátkozta a lányát. Maga is fegyvert fogott a kezébe, és megparancsolta az embereinek, hogy fegyverrel a kézben menjenek vele. Ha elhaladnak a tettes mellett, a fegyverük magától lő. És így is volt, amikor jött az ostoba, a fegyver megszólalt. A király kiadta a parancsot, hogy dobják a tóba a bolondot. De abban a tóban élt a béka, akit megkért: “Békácska, békácska, segíts nekem kimászni a partra!”
A béka kisegítette a bolondot a partra, és megkérdezte: “Szükséged van még valamire?”
“Szeretnék eljutni ahhoz a hercegkisasszonyhoz, akit elátkoztam.”
Egy, kettő – és ott is van. A szegény hercegkisasszony ott ül az erdő mélyén, és sír. Ekkor a béka megkérdezte: “Szükséged van még valamire?” “Szabadítsd meg a hercegkisasszonyt az ördögtől, és vigyél el mindkettőnket annak a tónak a partjára, amiben elmerültem. Ott építs egy várat, amiben elélhetünk!”
A béka megtette ezt, majd beleereszkedett a vízbe. A király hamarosan meglátta a várat, és meghallotta, hogy abban a várban él az ostoba fiú az ő fiatal lányával. Megharagudott, és a katonáit küldte, hogy döntsék le a várat és vigyék haza a királylányt. De a béka nádassá változtatta a hadsereget. A királyné ment el a lányáért, de a béka lóvá változtatta. Végül maga a király indult el a királylányért. Most nem olyan szigorú, de gondolkodik azon, hogy mi is lesz. Megkérdezte: “A hadseregem miért változott át nádassá?”
“Azért, mert fel akarták dúlni a váramat.”
“A királyné miért ló?”
“Azért, mert nagyon haragosan jött.”
“Nos, és a nádas és a ló visszaváltozhat emberré?”
“Igen, ha feleségül adod hozzám a fiatalabb királylányt.”
A király megígérte, és a nádas visszaváltozott hadsereggé, és a ló királynévá. És most ott esznek-isznak az ostoba legény és a királylány lakodalmában.