Hol volt, hol nem volt, a régi időkben kupecek utazgattak. Egyszer egy gazdához elment egy koldus, szállást kért nála. Ugyanakkor jött egy kupec is, aki szintén szállást kért éjszakára. A kupec így szólt a koldushoz:
– Mesélj nekem valamit: olyan idős ember vagy, biztosan sok mindent tudsz.
– Igen, tudok. Mesélhetek is. Legelőször: te gyermektelen vagy, de ma éjjel, itt az erdő mellett egy szegény embernek fia születik – ő a te fiad lesz.
A kupec elgondolkodott: hogyan találhatta ezt ki?
Eltelt az éjszaka, és reggel elment oda, amiről a koldus beszélt. Ott talált egy újszülöttet. A kupec megkérdezte:
– Mikor született?
Közölték vele, hogy azon az éjjelen. Akkor a kupec ezt mondta:
– Ez nem a ti fiatok, hanem az enyém.
Adott nekik ötszáz aranyat, hogy rendben felneveljék a gyereket és kitanítsák, egészen tizenhat éves koráig.
– Miután betöltötte a tizenhatodik évét, eljön hozzám, ott fog élni.
Vett egy ládát, és abba katonaruhát tett, kardot, puskát, ezer aranyat az útra, egy levelet, és az útitervet, a térképet, hogy tudja majd, hogy hová menjen.
– Amikor tizenhat éves lesz – mondta -, adjátok oda neki ezt a ládát, amit benne talál, az az övé.
Miután ezt mondta, elment.
Az évek gyorsan teltek. A gyerek jól tanult, és szép legénnyé serdült. Betöltötte a tizenhatodik évét, ekkor az apa így szólt hozzá:
– Te nem a mi fiunk vagy, hanem egy kupecé.
Odaadta neki a ládát. A fiú felül megtalálta a levelet és a térképet. Kivette a ruhát, felöltözött, a derekára kötötte a szíjat, beszúrta a kardot, a vállára vetette a puskát. A zsebébe dugta a kezét, megtalálta az ezer aranyat. A felét ott hagyta az apjának, elbúcsúzott a szülőktől, minden ismerőstől és elment.
Ment, mendegélt, elért az erdőhöz. Meglátta, hogy a szél az útra sodort egy hangyabolyt, és az emberek azon átmennek. Levette a kabátját, kiterítette a földre, ráseperte a hangyabolyt, majd elvitte az út szélére és összerakta. Ment tovább. Egy réten ment át, ahol méhek döngicséltek. Észrevette, hogy a lakásukat majdnem elérte már a víz. Fogta a méhkast és kivitte a partra, letette. Tovább ment. Leült, hogy megpihenjen. Felnézett, és látta, hogy egy héja két galambot vett üldözőbe, már-már utolérte őket. A fiú előkapta a puskáját, célba vette a héját és lelőtte. A galambok szabadon elrepültek. Miután kipihente magát, tovább indult. Elért egy folyóhoz. Ott azt látta, hogy egy szigeten egy hatalmas hal tátog, olyan nagy, hogy egyik fele kint volt a vízből, és sehogyan sem tudott tovább úszni. Felkapott egy botot, azzal megmozdította és belelökte a mélybe a halat. Ismét ment tovább. Leült, falatozott, majd inni akart. Odament egy kis patakhoz, hasra feküdt és ivott. Egyszerre csak honnan, honnan nem, ott termett egy haramia, elkapta a tarkóját, és nem engedte el.
– Esküdj meg, hogy én vagyok annak a kupecnek a fia. Te pedig az én segédem. Ha nem, megöllek.
A gyerek félelmében megesküdött. A haramia levetkőztette a gyereket, magára öltötte annak ruháit, őneki pedig a saját rongyait dobta oda, majd kettesben tovább indultak. Eljutottak a kupechez. A kupec kiment, hogy fogadja a fiát. Megpillantva az érkezőket így gondolja: “Oh, bárcsak ez a rongyos lenne a fiam… De amilyen, olyan…”
Nem messze élt a király, akinek volt egy szép lánya. Úgy gondolta, hogy férjhez megy: azt a férfit, aki megoldja a király feladatát, elfogadja, azt, aki nem – kivégzik. Sok királyfi eljött, de mindegyik elveszett.
A haramia kigondolta, hogy a szolgáját elküldi a királyi udvarba, hadd végezzék ott ki. Ráparancsolt és az el is ment. Amikor elért a palotához, látta, hogy őr áll. Az őr megkérdezte:
– Hová mész, legény?
– A királyhoz, feleségül akarom venni a királylányt.
– Fordulj inkább vissza – mondta az őr. – Itt már sokan elpusztultak, el fogsz pusztulni te is.
A legény azonban így felelt: – Én bemegyek – és be is engedték. Odament a királyhoz, és így szólt:
– Feleségül akarom venni a lányodat.
– Ha megteszed, amit parancsolok – mondta a király -, feleségül veheted.
Éjszakára bezárták a pincébe, hoztak egy mázsa mákot és hamut. Összekeverték, és ráparancsoltak, hogy éjjel válogassa ki a mákszemeket. Ha megteszi, megkapja a királylányt. Ha nem – lefejezik.
Elgondolkozott a legény és hangosan sírva fakadt, hogy ez az utolsó éjszakája. Egy idő múlva meghallotta, hogy valaki kaparássza az ajtót. Odament, kinézett, de semmit sem látott, csak hangot hallott:
– Vedd ki az ablakot, csinálj egy kis nyílást.
Akkor hangyák jöttek. Az egyik ezt mondta:
– Feküdj le aludni, mi kiválogatjuk. Reggel elsőként jön a király küldötte. Akkor ne nyisd ki az ajtót! Kérdezd meg, hogy ki az. Ezt fogja mondani: a király. Te mondd ezt: nem a király, hanem a király kutyája. De amikor hamarosan kopogtatni fognak, az tényleg a király lesz. Nyisd ki neki az ajtót és mutasd meg!
Reggel jött a küldött.
– Nyisd ki az ajtót!
– Ki vagy?
– A király.
– Nem a király vagy, csak a király kutyája. Jöjjön el maga a király!
Bekopogtak másodszor. Kinyitotta az ajtót. Ekkor maga a király jött el. Szétnézett, és látta, hogy az utolsó szemig szét van válogatva. Megengedte, hogy beszéljen a királylánnyal. Második éjszaka megint bezárták a pincébe, és azt mondták neki, hogy viaszból csináljon egy lovat. A fiú sírva fakadt. Meghallotta, hogy kopogtak az ablakon. Odament.
– Vedd ki az ablakot – mondta valaki.
Kivette, és ekkor berepültek a megmentett méhek. Ráparancsoltak, hogy feküdjön le aludni. Hoztak viaszt, gyúrtak belőle egy lovat, és ugyanazt parancsolták neki, mint a hangyák. Ő úgy is tett. Amikor eljött a király, megmutatta neki a csikót. A király elcsodálkozott. Megint megengedte neki, hogy beszéljen a királylánnyal.
Harmadik éjjel elővezettek egy embert, levágták a fejét és bedobták a pincébe. Megparancsolták, hogy reggelre ismét éljen az az ember. A fiú megint sírva fakadt… Egyszerre csak meghallotta, hogy a galambok kaparásszák az ablakot. Kinyitotta. Azok ráparancsoltak, hogy a jobb szárnyukból tépjen ki három tollat, a másikból is hármat:
– A fejet tedd oda a testhez, ezekkel a tollakkal háromszor simítsd végig a nyakat, azt a hármat pedig tedd be a szájába és az orrába – fel fog támadni.
A fiú így tett. Eljött a király, kinyitotta az ajtót – két eleven ember jött elő. Már nem is csodálkozott rajta a király, hogy meg tudta tenni. Megint megengedte, hogy beszéljen a királylánnyal.
Elmentek kettesben a tengerpartra. A királylány odaadta neki a gyűrűjét. A fiú megpróbálta felhúzni az ujjára, de az kicsi, nem ment fel. A kezében vitte. A király embere hátulról meglökte, a gyűrű kiesett a kezéből, zsupsz, bele a tengerbe. A királylány a szolgával hazament, a legény pedig ott sírt a parton. Előjött a hal és megkérdezte:
– Miért sírsz?
– Mert a gyűrű beleesett a tengerbe.
A hal leereszkedett a fenékre, összehívta a halakat. Megkeresték a gyűrűt, felemelkedett a felszínre, és átadta a fiúnak a gyűrűt. Az a gyűrűt a szájába vette, és rohant vele a palotába.
– Itt a gyűrű, ami beleesett a tengerbe!
Befogták a lovakat, és a király elengedte a királylánnyal együtt, hogy hazamenjen. Amint így mennek, a fiú odaszólt a lánynak:
– Én nem magamnak nyertelek meg, hanem a haramiának.
A királylány megrémült az ilyen hír hallatán.
– Amikor megérkezünk – mondta a fiú -, ő megöl engem. Ha sajnálsz, mentsél meg! – mondta.
– Ha tudlak, megmentelek – mondta a lány.
A legény odaadta neki a tollakat, és így beszélt:
– Ezekkel a tollakkal simítsd végig a sebet, eltűnik. Ezeket tedd a számba, életre keltenek.
Megérkeztek. A haramia meglátta, hogy egy lányt hozott. Lakodalmat készítenek a haramiával. A lány nagyon elszomorodott. A legény kimegy a kertbe, a haramia követi. A királylány pedig figyeli, hogy hol öli meg. A haramia kirántotta a kardját és levágta a legény fejét. Betette az árokba. Bement a szobába, a ruhája csupa vér. A királylány kiszaladt a kertbe, megtalálta a véres ösvényt, amerre a holttestet húzta. Megtalálja a gödörben, a fejét levágták. A nyakához teszi a fejet, háromszor végighúzza rajta a tollakat, a fej visszanőtt. A szájába dugja a tollakat, a legény életre kelt. Megcsókolták egymást.
– No, most, elmesélem az egész igazságot – mondta a fiú.
Mindketten bementek. A haramia, megpillantva a halottat, mindjárt arra gondolt, hogy őneki már vége, mert a legény megesküdött, hogy a haláláig hallgatni fog, de most elmesél mindent.
A kupec látta, hogy már ővele van a királylány. A legény odament hozzá:
– Én vagyok a fiad, ez csak egy haramia. Amikor erre jöttem, ő rám támadott, és megesküdtem, hogy a halálomig nem fogok erről beszélni. De a halálom után már elmondhatom. – És mindent el is mesélt.
A kupec behívott négy férfit, akik kivezették a haramiát, megkötözték és agyonlőtték. A legényt pedig összeházasították a királylánnyal.