Hajdanában, danában élt egyszer egy kis medve, akinek Mackó volt a neve. És mindenki Mackó Búnak hitta, mert Mackó legjobban azt szerette, ha elkiálthatta magát ilyenformán:

– Búúú!

De a többi állatnak sehogy sem volt inyére, mikor Mackó elkiáltotta magát: – Búúú! – és mindannyian ráncba szedték ilyenkor a homlokukat és nagyon szerették volna Mackót jól elrakni azért, mert ezt kiáltotta: – Búúú!

De a kis Mackónak nagyon gyors lába volt és egykettőre elbujt a sövények és a bokrok mögött és amikor valaki arra ment, kiugrott rejtekhelyéből és rákiáltott torkaszakadtából:

– Búúú!

És a többiek ilyenkor nagyon megijedtek és eltátották a szájukat, a szemüket pedig lehunyták és sehogysem szivelték a dolgot. De Mackó vigan elszaladt előlük és nagyot nevetett és ugrált örömében.

Egy szép napon óvatosan elbujt egy diófa mögé és azt gondolta magában, milyen jó tréfa volna, ha rákiálthatna a barna mókusra:

– Búúú!

És a barna mókus nagyon ideges teremtés volt és mikor fölfelé mászott a diófára és meghallotta, hogy Mackó elkiáltotta magát: – Búúú! – ugy megijedt meglepetésében, hogy lepottyant a fáról a földre. És nagyot kiáltott ijedtében és ezt kiáltotta:

– Meghaltam! Meghaltam!

És Maki, a tudós majom meg cirmoscicc, a macska, mikor meghallották, hogy mit kiabál a barna mókus, óvatosan fölemelték a földről a barna mókust és ágyba fektették. És a barna mókus tovább kiabált:

– Meghaltam! Meghaltam!

Erre aztán a Maki bácsi a nyaka közé öntött egy kancsó hideg vizet, hogy a barna mókus magához térjen. És addig öntötte a vizet a barna mókus nyaka közé, amig a barna mókus meg nem igérte, hogy nem fog meghalni.

Ekkor azután az állatok mindösszesen elhatározták, hogy nem állják tovább a kis Mackó búúú-ját és elhatározták, hogy megkérdezik Leótól, az oroszlántól, hogy mitévők legyenek. Mert Leó, az oroszlán, nagyon mérges állat volt, és a többiek mind nagyon féltek tőle.

Igy aztán Maki, a tudós majom, Cirmoscicc, a macska és a póruljárt mókus összeálltak és fölkeresték Leót, az oroszlánt, és nagyon szomoruan megkérdezték tőle, hogy mitévők legyenek.

És Leó, az oroszlán, megdörzsölte állát a farkával és mélyen elgondolkozott.

Azután elment oda, ahol Mackó, a kis medve bujkált és ráncba szedte a homlokát és haragosan megkérdezte Mackótól, hogy miért szereti ijesztgetni a többieket a búúú-jával?

De Mackó, a kis medve, nagyon félt és idegeskedett és ezt felelte Leó kérdésére:

– Azért, óh oroszlánbácsi, mert semmi mást a világon soha nem tanultam!

Leó, az oroszlán, erre elment és összeszedett egy csomó iskoláskönyvet és egy nagy palatáblát és más egyebet és igy szólt:

– Ezentúl ezzel foglalkozzál, Mackó barátom! És ha nem jól végzed a leckédet, hát akkor alaposan el foglak náspágolni!

Mackó, a kis medve, mit tehetett erre egyebet? Leült és elkezdte tanulni a leckét és nem ért rá soha többet arra, hogy ijesztgessen másokat a búúú-jával.

És később nem is volt már kedve ahhoz, hogy torkaszakadtából igy kiáltson:

– Búúú!