Hunyadi Mátyást királylyá választják

Nehéz idők után, kivánjuk a nap sugarát; bánat feledtetője öröm, a háborgó nemzet elégtételt kivánt a gyalázatosan jutalmazott Hunyadi családnak.

Szilágyi Erzsébet, ez a nemesérzésű honleány, a legdicsőbb hősnek özvegye, elvesztette édes, szép fiát, Lászlót; letépték anyai kebeléről a kisebbik fiút is, Mátyást.

Úgy kivánta az igazság, hogy a bánatos özvegy megvigasztalódjék.

Szilágyi Mihály, Hunyadi özvegyének bátyja, húszezernyi sereget gyüjtött s ez a sereg az önkényt csatlakozó köznemesekkel együtt negyvenezerre szaporodott, mire Pestre ért, hol az ország rendjei a fölött tanácskoztak, hogy ki legyen a király.

A nemzet nagyrésze csak arról akart tudni, hogy senki más, mint Hunyadi Mátyás.

Garai, Ujlaki és a többi hatalmasok hallani sem akartak erről. Gyülölték a nagy hirre, nagy hatalomra jutott családot, no meg féltek is Mátyástól, mert bátyja halálát – úgy gondolták – rajtok megboszulja.

Nem ismerték a 18 éves ifjú érett eszét, uralkodói nagy tehetségét.

Míg az urak hosszadalmasan tanakodtak, Szilágyinak vitézei, kik a befagyott Duna jegén türelmetlenkedtek, megunták a hiábavaló ácsorgást s valamelyiknek eszébe jutott, hogy elkiáltsa:

– Éljen Mátyás király!

Mintha ágyúk torkából lőtték volna ki ezt a kiáltást, úgy bömbölt végig az utcákon. A polgárok harsányan tovább adták és az egész város zengett-zúgott az új király nevétől.

A diákok hevenyében készült verset énekelve járták be a várost. Így hangzott az ének:

„Mátyást mostan választotta
Mind az ország királyságra”

Meghallották a tanakodó urak is. Nem használt már Ujlakiak és Garaiak ellenkezése semmit, bele kellett nekik is kénytelen-kelletlen nyugodniok.

Azért fényes követség indult Mátyás után Prágába, hogy kiváltsa őt Podjebrád fogságából s haza hozza nagy diadalommal.

Podjebrád 60 ezer aranyért kiadta Mátyást s azon kivűl eljegyezte vele Katalin nevű leányát.

Így lett Hunyadi János ifjabb fiából magyar király.

Mátyás megmutatja, hogy királynak született

Mátyás mellé, mig eléri a férfikort, öt évre kormányzóvá Szilágyi Mihályt választották meg.

Ez a jó öreg, vitéz katona volt, de az ország kormányzásához semmit sem értett s így az önálló, korán érett Mátyásnak nemhogy segítségére lett volna, hanem őt még akadályozta. E miatt első dolga volt Mátyásnak, hogy nagybátyját lerázza nyakáról, kinevezte őt besztercei gróffá s reá bízta az ország határának védelmét.

Bezzeg megszeppentek erre a Hunyadi család ellenségei. Gondolták magukban, ha Mátyás így bánik avval az emberrel, akinek trónját köszönheti, mi vár akkor reájuk, kik csak kényszerüségből egyeztek bele abba, hogy őt válaszszák meg.

Nyomban összetanakodtak Garai és Ujlaki s Mátyás ellenében Frigyes császárt kinálták meg a koronával, annál is inkább, mert a magyar korona még mindig nála volt.

Frigyes elfogadta s bejött egy sereggel, hogy magát megkoronáztassa és a magyar trónt, melyre amúgy is régóta vágyakozott, elfoglalja.

De bezzeg Mátyással nem lehetett olyan könnyen végezni, mint Frigyes császár gondolta.

Sereget küldött a pártütők ellen, s ez a sereg először ugyan megfutamodott, de Mátyás újabb csapattal támogatva, másodszor is a pártütők ellen küldé, hogy mossa le a gyalázatot: – és emberül kitett magáért, mert Frigyes császárt kiszorítá az országból.

Már ekkor megmutatta Mátyás, hogy milyen nagy esze van. Nem büntette meg a gyáván hátrálókat, hanem bátorságra tüzelte őket újabb bizalmával.

A legyőzött pártütőket sem fejeztette le kegyetlenül, mint hajdanában Zsigmond tette, hanem barátjaivá tette legdühösebb ellenségeit azáltal, hogy nekik nagylelküen megbocsátott.

Ez az igazi királyi erény. A tizennyolc éves Mátyás uralkodói képességének legfényesebb bizonyítéka.

A hős apának bölcs fia.

Mátyás félelemre tanítja a törököt

Mohamed nem felejtette el a nándorfehérvári nagy gyalázatot. Az a reménység éltette, hogy majd visszafizeti a magyaroknak kamatostul.

Egyelőre megelégedett avval, hogy a déli tartományokat: Havasalföldet (ez volt a mai Oláhország) és Boszniát háborgatta. Mind a kettőnek fejedelmétől évi adót követelt, s a legerősebb várakat hatalmába kerítve, ismét fölötte veszedelmessé kezdett válni hazánkra nézve.

A sanyargatott fejedelmek Mátyáshoz fordultak segítségért és a vitéz ifjú király elhatározta, hogy a Frigyestől drága pénzen kiváltott szent koronát addig a fejére nem teszi, mig a törököt emberségre nem tanítja.

Hadd tudja meg a török, hogy Mátyás méltó fia a nagy Hunyadi Jánosnak.

Előbb Havasalföldet tisztította meg a töröktől, azután a Boszniában levő török várakat foglalta egyenként vissza, a törökök halált megvető vitézsége nem használt semmit, szemben Mátyásnak hadvezéri lángeszével.

Ő nem bízta a győzelmet nyílt csatára, mint atyja, hanem előbb kipuhatolta az ellenség gyengéjét s katonáit lehetőleg kimélve, bocsátkozott harcba. Mátyás azt tartotta, hogy többet ésszel, mint erővel.

Mohamed csakhamar tapasztalhatta, hogy az ő hódító kedvének akarva nemakarva meg kell csappannia, mert a magyarok királya félelmes ellenfél.

Mikor a törökkel végezett Mátyás, diadallal tért haza, hogy magát megkoronáztassa. Trónralépte óta hat év telt el, e szerint csak 1464-ben tették fejére szent István koronáját.

Eddigelé királyi vérből származottak viselték a koronát, az egyetlen Aba Samu kivételével. Mátyás az első király hazánkban, kinek az apja köznemes sorsból emelkedett az ország főurai közé.