Nem volt a magyar királynak olyan állhatatos, alattomos ellensége több, mint Frigyes, német császár.
Háborúra biztatta a cseh király ellen, de azt a mit igért, nem teljesítette, pedig az ő érdekében harcolt Mátyás. Agyarkodott ellene a pártütő főurakkal, szerette volna Mátyást kitudni az uralkodásból s mikor látta, hogy ebbéli reménye nem valósulhat, akkor hosszas huzavona után rengeteg pénzt kivánt Mátyástól a magyar koronáért, mely nála zálogban volt.
Mikor Mátyás a törököt lépésről-lépésre szorongatta s már azon gondolkozott, hogy Európából végképpen kiűzze, a jó Frigyes császár hazánk nyugati határát pusztította. Mihelyt visszatért Mátyás országába, Frigyes rögtön visszahúzta macskakarmait és készen volt a simogatásra.
Alattomos, irtózatosan fösvény, kapzsi és gyáva volt Frigyes. Legkedvesebb foglalkozásnak tekintette a zavarosban való halászást.
Mátyásnak is kifogyott a türelme. Elhatározta, hogy azt a sok adósságot valahára lefizeti Frigyesnek. Megtámadta országát s a tartományokat egymás után elfoglalta. Utóljára került a sor a fővárosra: Bécsre.
Megijedt Frigyes. Kapkodott fűhöz-fához, kérte a pápát, hogy engesztelje ki Mátyást.
Mátyás azt mondta, hogy ő visszaadja Frigyesnek a tartományokat, ha 700 ezer arany hadi sarcot fizet.
Ennek az óriási összegnek hallatára égnek meredt a fösvény Frigyes minden hajaszála.
Dehogy tudott volna ő annyi rengeteg aranyat másnak, no meg éppen Mátyásnak, odaadni.
A magyar király folytatta a harcot.
Körülvevé a jól megerősített Bécs városát s ő maga megjelent a tűzérek között, mutatta, hogy melyik részét lőjjék.
Egy alkalommal hadi sátorába tévedt egy ellenséges bomba, a kiséret megrémült, de Mátyás megtartotta lelki bátorságát.
Csak annyit mondott, hogy úgy látszik, a németeknek van még puskaporuk. Ennivalójuk biztosan fogyatékán van.
Ekkor történt – a krónikaírók szerint – hogy Mátyás király egy szép napon eltünt a táborból.
Senki sem tudta, hogy hova lett.
Az nap egy nagy orrú sváb paraszt tört kereket hajtva maga előtt kiabált a bécsi kapu előtt, hogy eresszék be, mert eltört a kereke s az útszélén hagyott egy szekér lisztet, azt szeretné a várba belopni, ha ugyan sietősen megcsinálják benn a kerekét.
A nagy orrú sváb parasztot beeresztették.
Mig a tört kereket csinálta a mester, a sváb parasztnak elmesélték a szegény bécsiek, hogy majd meghalnak éhen. Már egérhúsra vetemedtek, kenyeret drága pénzen is alig lehet kapni.
A nagy orrú sváb parasztot este felé kibocsátották a várból megigazított kerekével s még szívére kötötték, hogy hozza minél előbb a lisztet.
Úgy is beszélik, hogy az egyik őr nagyot ütött a hátára s azt mondta: „Eredj te, akkora orrod van, mint a magyar királynak”.
És csakugyan éppen az az orra volt, a melyik Mátyás királyé, mert ő maga volt.
Néhány nap mulva kitűzték a bécsiek a fehér lobogót, követséget küldöttek Mátyás királyhoz és Frigyes császár székvárosába nagy diadallal bevonult a magyar sereg.
Így fizette meg Mátyás király régi adósságát.