Mesét mondok nektek: a nyulacskáról meg a harangocskáról. Volt egyszer egy nyulacska, s annak egy szépen szóló harangocskája. Megy, mendegél ez a nyulacska az erdőben, addig ment, mendegélt, hogy erősen elfáradt, s lefeküdt egy bokor alá. Amint lefekszik, gondolja magában: “Jaj, istenkém, még el találok aludni, s valaki majd ellopja az én szépen szóló harangocskámat!”
Leveszi a harangocskát a nyakáról, fölakasztja a bokornak egy belső ágára, aztán szépen visszafekszik a bokor tövébe, s elalszik. Alszik, alszik a nyulacska, s hát amikor felébred, nézi, nézi a bokrot: volt bokor, nincs bokor. A kicsi bokorból olyan magas fa lett, amíg aludott, hogy alig látott a tetejébe. De jó, hogy oda fellátott, mert éppen ott lógott a fának a legfelső ágán a szépen szóló harangocska.
Felszól a nyulacska:
– Hallod-e, te szépen szóló harangocska, gyere le!
– Nem megyek én! Minek tettél a bokor ágára?
Megharagszik a nyulacska, mondja a fának:
– Fa, add ide az én szépen szóló harangocskámat!
– Nem adom biz én!
– Nem adod-e? Megállj csak, mindjárt visszaadod!
Szaladott a baltához, s kérte:
– Balta, vágd ki a fát, fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat.
– Nem vágom biz én! Van nekem egyéb, mit vágjak!
– Nem vágod-e? Megállj csak, mindjárt kivágod!
Szaladott a köszörűkőhöz, s kérte:
– Köszörűkő, köszörüld meg a baltát, balta nem vágja le a fát, s fa nem adja vissza az én szépen szóló harangocskámat.
– Nem köszörülöm biz én!
– Nem-e? Mindjárt megköszörülöd te!
Szaladott a vízhez.
– Víz, hajtsad a köszörűkövet, köszörűkő nem akarja megköszörülni a baltát, balta nem akarja kivágni a fát, fa nem akarja visszaadni az én szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a víz:
– Bizony nem hajtom én a köszörűkövet, van nekem, amit hajtsak, elég.
Továbbfutott a szegény nyulacska, szólította a bikát:
– Bika, idd meg a vizet, víz nem akarja hajtania köszörűkövet, köszörűkő nem akarja megélezni a baltát, balta nem akarja levágni a fát, fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a bika:
– Nem iszom biz én! Ittam én már vizet eleget.
Haj, megharagudott a szegény nyulacska, szaladott a vadászhoz.
– Vadász, lődd meg a bikát, bika nem issza meg a vizet, víz nem hajtja a köszörűkövet, köszörűkő nem élezi meg a baltát, balta nem vágja le a fát, fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a vadász:
– Mit gondolsz, nyulacska, csak nem lövök bikát!
Továbbfutott a nyulacska nagy búsan, s találkozott az egérrel.
– Egér, csípd meg a vadász lába szárát, vadász nem lövi még a bikát, bika nem issza meg a vizet, víz nem hajtja a köszörűkövet, köszörűkő nem élezi meg a baltát, balta nem vágja le a fát, fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat.
– Nem csípem biz én.
– No, megállj – mondotta a nyulacska -, mindjárt elpanaszollak a macskának!
Szaladott a macskához, s kérte szépen könyörögve:
– Macskám, macskám, édes macskám, fogd el az egeret, lásd, egér nem csípi meg a vadász lába szárát, vadász nem lövi meg a bikát, bika nem issza meg a vizet, víz nem hajtja a köszörűkövet, köszörűkő nem élezi meg a baltát, balta nem vágja le a fát, fa nem adja ide szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a macska:
– Elfogom én jó szívvel, csak hozzál nekem tejet.
Továbbszaladt a szegény nyulacska, találkozik a tehénnel.
– Tehén, adj nekem tejet! Tejet adom macskának, macska elfogja az egeret, egér megcsípi a vadász lába szárát, vadász meglövi a bikát, bika megissza a vizet, víz hajtja a köszörűkövet, köszörűkő megélezi a baltát, balta levágja a fát, fa visszaadja nekem szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a tehén:
– Adok én jó szívvel, csak előbb hozz füvet.
Szaladott a nyulacska a kaszáshoz.
– Kaszás, adj nekem füvet, füvet adom tehénnek, tehén nekem tejet ád, tejet adom macskának, macska elfogja az egeret, egér megcsípi a vadász lába szárát stb.
Megsajnálta a kaszás a szegény nyulacskát, vágott neki füvecskét, s vitte nagy örömmel a tehénnek. Tehén megette a füvecskét, s adott mindjárt tejecskét a nyulacskának.
Tejecskét vitte macskának, macska megitta, s uccu neki, mindjárt elfogta az egeret. Egér megcsípte a vadász lába szárát, vadász meglőtte a bikát, bika megitta a vizet, víz hajtotta a köszörűkövet, köszörűkő élesre fente a baltát, balta levágta a fát, fa mindjárt visszaadta a nyulacskának a szépen szóló harangocskát.
De bezzeg mindjárt felkötötte a nyakára, giling-galang – szólt a harangocska. Többet soha le sem oldotta a nyulacska.
Aki nem hiszi – járjon utána.