A róka messziről nézte, hogyan hagyta ott a farkas a jégben a farkát.
Egyszer azután arra jött a farkas, és nyakon csípte a rókát, még mielőtt bemenekülhetett volna a kotorékba.
– Megállj, te hűtlen barát! Eljátszottad az életedet! De mielőtt még végeznék veled, teremtsd elő a farkamat, vagy ezer halállal kínozlak meg! Ó, én boldogtalan – jajgatott tovább a farkas -, hogyan elcsúfítottad délceg alakomat!
– De komám, hát hogyan tehetsz nekem ilyen igazságtalan szemrehányást? Hát nem figyelmeztettelek-e, hogy ne fogjál túl sok halat? Hanem megszoktam már, hogy te mindig hálátlansággal fizetsz ki engem, hiszen készen vagy a legszentebb esküvésedet is megszegni! De látod, tudom, hogyan lehetne pótolni a veszteségedet. Olyan farkat csinálok neked, hogy nem akad párja a kerek világon! Ha akarod, hétszer olyan hosszú lesz, mint a régi volt, és sokkal bozontosabb, úgyhogy büszke lehetsz majd rá!
Örült a farkas ezt hallván, és mint mindannyiszor, amikor úgy érezte, hogy tisztelettel adóznak neki, nyomban szelídebbre vált a hangulata:
– Hát akkor csináld meg gyorsan, komám!
Erre a róka beszaladt a faluba, felosont az egyik parasztház padlására, ahol nemegyszer járt már, fogott egy köteg kifésült kendert, és elvitte magával oda, ahol a farkas várt rá, hosszú és vastag farkat font belőle, aztán elfutott a faluba a cipészhez, ellopott tőle egy darab szurkot, azzal odaragasztotta a farkat a helyére, és bekente jól, hogy csak úgy ragyogott.
– Így ni – mondta, amikor elkészült. – Senki sem dicsekedhet azzal, hogy hosszabb farkat húz maga után, mint te!
A farkas örült ennek a dicsőségnek, és majdnem megfeledkezett a sok verésről meg a szörnyű éhségről az új farok kedvéért.
Feneketlen étvágya azonban csakhamar újra felébredt:
– Hallod-e, róka koma, ha nem teremtesz nekem hamarosan valami harapnivalót, megismerkedsz a fogaimmal!
– Csak alkonyatig várj, komám, akkor olyan lakodalomban lesz részed, mint még soha életedben! Az öreg András, aki ott lakik a sarkon, holnap tartja a fia lakodalmát, aki a Hanni Misának a Tini lányát veszi el feleségül, ma este kötik a koszorút. Ha majd azoknak már jókedvük kerekedett odafönt a házban, mi lemegyünk a pincébe, ahol jó sok kenyér, hús meg bor van. Jól ismerem az utat odáig!