Volt a világon egy kis malac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:
– Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.
– Nem eresztlek biz én, mert megeszel.
– Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.
A kis malac beeresztette az egyik hátulsó lábát.
Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz.
Kicsi idő mulva megint megszólalt a farkas:
– Ugyan, kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.
A kis malac beeresztette azt is. De a farkas azzal sem érte be, hanem egy kis idő mulva megint beszólott:
– Kedves kis malackám, ereszd be a két első lábam is.
A kis malac beeresztette a két első lábát. De a farkasnak az sem volt elég, megint megszólalt:
– Édes, kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal sem nyúlok hozzád.
Erre a kis malac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette.
A farkas csakugyan a zsákba ment be. A kis malac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott a nagy fára.
A farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta-vetette magát, míg kioldódott a zsák szája. Kibujt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni.
Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával. Elkezdték keresni a kis malacot. Addig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitevők legyenek? Mi módon fogják meg a kis malacot? Mert egyik sem tudott a fára felmászni.
Nagysokára aztán arra határozták el magukat, hogy egymás hátára állanak mindnyájan; úgy aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalól, mert félt feljebb menni. Igy hát a többi mind az ő hátán volt.
Már olyan magasban voltak, hogy csak egyetlen egy hiányzott. Az az egy is elkezdett már mászni fölfelé. Akkor a kis malac hirtelen elkiáltotta magát:
– Forró víz a kopasznak!
A kopasz megijedt s kiugrott a többi alól. A sok farkas mind lepotyogott; kinek a lába, kinek a nyaka tört ki. A kopasz meg úgy elszaladt, hogy sohasem látták többé.
A kis malac szépen leszállott a fáról, hazament. Többet feléje sem mertek menni a háza tájékának a farkasok.