A két nagy világrész: Európa és Ázsia között emelkedik egy óriási hegylánc, Uralhegység-nek nevezik. Keleti és nyugati lejtőjén ennek a nagy hegységnek sok nép lakott. A tudósok kikutatták a neveiket is, összehasonlították a nyelvöket is, szokásaikat megismerték és csaknem másfélezer esztendő mulva megtudták, hogy ez a sok nép hajdanában egy nép volt. Egy nyelven beszéltek, egy családhoz tartoztak.
Ma is ott él azon a vidéken a lapp, finn, vogul, osztják nép, délfelé laknak tatárok, törökök. Ezek a szomszédjaik. Egy hiányzik közülök már ezer esztendejénél több idő óta. Ez az egy ott hagyta az ős hazát s eljött nyugat felé új hazát keresni. Fölkerekedett 108 nemzetség, hét törzsre oszolva, hét vezér parancsára és örökre búcsút mondott a rokonoknak.
Ez a nép a magyar volt.
Miért hagyták el az ős hazát? Nem tudjuk. Régi hagyomány azt tartja, hogy a magyarok rokonai voltak a húnoknak. Hallották, hogy a húnok Attila alatt roppant birodalmat alkottak. Hallották, hogy az a föld, hol Attilának királyi városa vala, tejjel-mézzel folyó. Nagy rónaság, melyen magasra nő a fű, keresztül szelik hatalmas folyamok, vannak ott lankás hegyoldalak: embernek, baromnak tetszésére valók. A koronás nap sugarai fürdenek csillogó tavak tükrében, s a tarka sátrakra árnyékot vet sok százesztendős fa.
Így szólott a mese, amely csalogatta a magyart, hogy Attila örökségére tartson számot, hiszen igazság szerint úgyis őt illeti meg az.
A mesés történetek azt is elmondják, hogy miképpen állottak rokonságban a hún és a magyar.
Elmondom, mert szép történet, de arról, hogy igaz, már nem kezeskedem.
Élt Eviláth földjén, a mai Perzsaországban, sok ezer esztendővel ezelőtt egy óriás. Nimród avagy Ménrót volt a neve. Jáfetnek, Nóé egyik fiának vala késő unokája. Ennek a Nimródnak két fia volt: Hunor és Magyar. Vadászni ment egyszer a két fiú. Egy gyönyörű szarvasünő bukkant fel előttük az erdő sűrűjéből. Üldözőbe vették. Napkeltétől napnyugtáig üldözték s így vetődtek el a Meótisz tavának a partjára. A szarvasünő eltünt végkép szemök elől, hanem a környék megtetszett nagyon. Száz jó vitézzel megtelepedtek itt, s egyszer vadászat közben százkét leányt leptek meg a pázsitos réten, kik táncoltak és mulatoztak. Nosza minden vitéz nyergébe kapott egyet és elvágtatott. Két királyleány volt köztük, azokat Hunor és Magyar vette feleségül, a többieket pedig a vitézek.
Hunor családjából származtak a húnok, Magyar családjából a magyarok. Így tartja a hagyomány. Ez a magyarok eredetének meséje.