Salamon gyűlölte unokabátyjait, mert látta, hogy azok derekabbak, mint ő, mert féltette a koronáját s mert nem volt önállósága soha életében.
Vid tanácsára megkisérlette tőrbe csalni előbb Gézát és megölni, de nem sikerült. Majd nyilt csatára került a sor. Az ingatag király s a haza javával nem törődő Vid inkább testvérvért kívántak ontani, mintsem lássák a vezérek hatalmának méltó emelkedését.
Te szegény Magyarország, alig mosolygott reád az egyetértésnek meleg napsugara, ime tornyosúlnak a felhők, arcod elborúl, mert urad gyönge, a gonoszság erőt vett rajta.
A testvérharc átkos, jaj annak, aki szenvedélyének unszolására könnyelműen felidézi!
Azok a vezérek, akik egyik győzelemről a másik győzelemre segítették a magyar királyt, nem voltak okai a testvérháborúnak, de mikor életök forog veszélyben elfussanak-e gyáván? Nem kötelességük-e szembeszállani a jogtipróval és cselszövővel, még ha korona van is a fején?…
Mig a hősi László öccsével lengyel sereg toborzásán fáradozott, Salamon megtámadja Gézát s mert serege jóval nagyobb, hátrálásra kényszeríti.
Intik a püspökök, inti jobb érzeletű tanácsadója, az ősz Ernyei, hogy tegye le kezéből a kardot s nyújtsa békejobbját a vezéreknek. Salamon nem hallgat a bölcs tanácsra, fölötte teljesen hatalmaskodott Vid szelleme. Harcot akart, a vezérek, különösen pedig Géza halálát óhajtotta.
Nem tért eszére akkor sem, mikor a harcban legyőzhetetlen László megérkezett derék seregével, s a testvérek döntő csatára készülődtek. Erejében bízott a király, igazságában és vitézségében a vezérek hada.
László vezette, a hatalmas, a vitézek gyöngye. Elcserélte öltözetét bátyja köntösével, mert meghallotta, hogy ellene irányúl a leghevesebb támadás. A Gézává változott László várta a szavaszegő, állhatatlan jellemű Salamont.
Mogyoród mellett csapott össze a testvérek hada.
Gézát keresték a legvakmerőbbek és elhullottak rendre László csapásai alatt. Mikor felismerték, hogy nem Géza, már késő volt. Hiába harcoltak Salamon vitézei végső elkeseredéssel, hiába művelte Bátor Opos, Salamon legerősebb vitéze a vakmerőségnek és vitézségnek csodáit: szétverték Salamon seregét, elhullott a becsületes Ernyei, elhullott a minden gonosznak kigondolója, az álnok Vid. A futó királynak csak Bátor Opos karja nyitott útat a menekülésre.
Salamon… Salamon! Ebben a szörnyű futásban drága kincset vesztettél el, amire olyan féltékeny valál, hogy elveszik tőled nagylelkű bátyáid, ime magától lehullott királyi koronád.
Szerencsétlen király, nagy a te büntetésed, de nem sújt igazságtalanúl! Szegény ország, hányszor teszi földedet egy-két embernek gyámoltalansága, hiúsága, ártatlan vitézek temetőjévé!? Megpróbáltatásokban gazdag nemzet, véred-vérével fizeted meg a gonoszak bűnét.
Történt ez 1074-ben.