Vadásznak, harcosnak kürtre van szüksége. Csata zsivajában, rengeteg erdőben a kürtnek riasztó, harsány hangja igazítja útba a tévedezőt, bátorítja közelgő segítséggel a küzdőt.
Leghíresebb kürtöse a magyar nemzetnek Lehel vezér vala.
Amikor ő belefújt beszédes kürtjébe, megelevenedett a holt is, beszélni kezdett a kürtből kiáradó hang s csodás volt az érzés, melyet támasztott a vitézek szívében.
Megtöltötte melegséggel, bátorsággal a szivet – mikor harci tárogatóképen szólaltatta meg a hősi vezér; felriasztá az alvó fájdalmat ha keseregve, bánatot hintően szólalt meg a kürt.
Ott függött mindig oldalán Lehelnek, drágább a legvitézebb kardnál; énekelő madara egy egész seregnek.
Mikor a Lech-mezei véres csata után elfogták – fegyverével együtt elvették tőle kürtjét is, azért volt olyan komor.
Akasztófa várt mind a két vezérre: Lehelre és Bulcsra. Ők, akik annyi német vitéz életét oltották ki rettenetes karddal, a kik soha meg nem hátráltak: akasztófán vesznek el.
Megkérdezte a német császár, mi az utolsó kivánságuk, azt teljesíteni fogja.
– Adjátok ide a kürtömet, hadd búcsuzzam el tőle és az élettől, hadd fújjak bele utoljára.
Odaadták neki.
Lehajlott fejjel vette át Lehel, nem láthatták, hogy villant fel fenyegető sugár a szemében.
Közelebb lépett a német urakhoz, legközelebb pedig Konrád herceghez, aki a magyart segítségül hívta s azután ellene harcolt.
Megszólalt a kürt.
Amint az első hang végig rezgett a levegőégen, fölemelkedett a csatatéren egy haldokló vitéz s arcát elönté a dicsőségnek pírja. Visszahanyatlott, hogy örök álmát folytassa a magyar fegyver dicsőségéről.
És áradt és ömlött ki a hang elragadó szépen a Lehel kürtjéből, meghatottan állottak, lélekzetöket elfojtva a német urak, soha ilyen szépet, tudom nem hallottak.
Hát még a mikor a riadója következett.
Mikéntha háborus égről hallszik a mennydörgés úgy reszketett a hang, Lehel izmos alakja pedig fenyegetően kiegyenesedett s úgy tünék fel ebben a pillanatban, mintha ő volna az ítélő bíró, nem a halálra ítélt fogoly.
Ítélőbíró volt, mert egy hirtelen mozdulattal fegyverré változtatta a nehéz kürtöt és úgy fejbe sujtá vele Konrád herceget, hogy az menten szörnyet halt.
– Menj előttem a másvilágra s légy szolgám!
A kürtöt ma is őrzik Jászberény városában s mutogatnak rajta egy mély horpadást. Erős koponyája lehetett a német Konrádnak.
Ez a mese Lehel kürtjéről.