Élt egyszer egy faluban egy gazdag aga. De nem érte be a gazdagságával, se a nagy tisztelettel, amivel a falubeliek körülvették. Arra vágyott, hogy mikor a mulla a Koránt olvassa, Allah neve helyett az övét mondja. Elment hozzá, és azt mondta:
– Adok neked harminc szopós bárányt, ha az én nevemet mondod, mikor a Koránt olvasod.
A mulla ráállt. Pénteken, mikor a mecsetben összegyűltek a hívek, a mulla nekifogott az olvasásnak, és mikor a Koránban Allah neve következett, az agáét mondta.
De véletlenül ott volt a mecsetben a szomszéd falu mullája is. Nem tudott a mulla meg az aga egyességéről. Mikor meghallotta az aga nevét, felkiáltott:
– Nem! Nem úgy van az!
Hanem a másik mulla meg se rezzent. Elnyújtott, unalmas hangon, mintha az imádságot folytatná, azt mondta:
– Hallgass, mulla, harminc bárányt ad érte: húsz nekem, tíz neked.
A szomszéd mulla megértette, és elhallgatott.
Azt mondják, azóta járja az a mondás, hogy “A mulla harminc bárányért a Koránt is eladja”.