Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon túl volt egy özvegyasszony és egy Mihók nevű boldogtalan fia. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának:
– Édesanyókám, házasodhatnám.
– Kit vennél el, édes Mihókom?
– Ilókot, édesanyókám.
– Eredj, fiam, kéresd meg.
Mihók elmegy az Ilókék házához s egy tűt kap ajándékba. Jövet megunta a kezében tartani s amint egy szénásszekeret ér, beszúrja a szénába. Megérkezik a szénásszekér s Mihók váltig keresi a lehányt szénában a tűt, de nem lelte meg. Erre elment haza az anyjához.
– Hol voltál, édes Mihókom?
– Ilóknál, édesanyókám.
– Mit vittél neki?
– Nem vittem semmit, adtak.
– Mit adtak?
– Egy tűt.
– Hadd lássam.
– Egy szekér szénába szúrtam, nem lelem sehol benne.
– Jaj, fiam, nem jól cselekedtél, a süvegedbe kellett volna szúrni.
– Máskor úgy teszek.
Megint azt mondja az anyjának:
– Édesanyókám, házasodhatnám.
– Kit vennél el, fiam?
– Ilókot, édesanyókám.
– Eredj, fiam, kéresd meg.
Mihók elmegy leánynézni és kap ajándékba egy ekevasat. Hazamenet beleteszi a süvegébe. De nem akart megállani, hol jobbra, hol balra húzta le a süveget, a fejét is összeverte. Utoljára megrestelte Mihók s elhajította a sárba. Hazamegy üres kézzel.
– Hol voltál, fiam?
– Ilóknál, édesanyókám.
– Mit vittél neki?
– Nem vittem, adtak.
– Mit adtak?
– Egy ekevasat.
– Hadd lássam.
– A süvegembe szúrtam, de nem akart megállani és elhajítottam.
– Jaj, fiam, nem jól cselekedtél; a válladra kellett volna vetned s úgy hoznod haza.
– Máskor úgy teszek.
Megint elkezdi Mihók:
– Édesanyókám, házasodhatnám.
– Kit vennél el, fiam?
– Ilókot, édesanyókám.
– Eredj, fiam, kéresd meg.
Elmegy Mihók a leányos házhoz, kap ajándékba egy kis kutyát. Hazamenet a vállára veti és úgy viszi haza. A kutyának sehogy sem tetszett az a hely. Mennél jobban nyomta oda, annál jobban fickándozott. Utoljára mardosni kezdte a vállát. Mihóknak fájt s eldobta.
– Hol voltál, fiam?
– Ilóknál, édesanyókám.
– Mit vittél neki?
– Nem vittem, adtak.
– Mit adtak?
– Egy kis kutyát.
– Hadd lássam.
– A vállamra vetettem, de marta s eleresztettem.
– Jaj, fiam, nem jól cselekedtél. Egy madzagra kellett volna kötnöd, magad után húznod és szólítgatnod: Kucó, Kucó!
– Máskor úgy teszek.
Megint elkezdi Mihók:
– Édesanyókám, házasodhatnám.
– Kit vennél el, fiam?
– Ilókot, édesanyókám.
– Eredj, fiam, kéresd meg.
Elmegy Mihók Ilókékhoz és kap ajándékba egy oldal szalonnát. Jó erős madzagot köt rá, maga után vonszolva ballag hazafelé és minduntalan szólítgatja: Kucó, Kucó! A kutyák nem kérették sokáig magukat, az egész faluból rágyűltek a szalonnára s amíg Mihók hazaért, mind megették, csak az állacsontját hagyták meg, amelyikre a madzag volt kötve.
– Hol voltál, fiam?
– Ilóknál, édesanyókám.
– Mit vittél neki?
– Nem vittem, adtak egy nagy darab szalonnát, ezt a’.
– Hisz ez csak az állacsontja.
– Madzagra kötöttem, magam után húztam, talán megették a kutyák.
– Jaj, fiam, nem jól cselekedtél. A hátadra kellett volna venned, hazahoznod és a házban felakasztanod a füstre.
– Máskor úgy teszek.
Újra kezdi Mihók:
– Édesanyókám, házasodhatnám.
– Kit vennél el, fiam?
– Ilókot, édesanyókám.
– Eredj fiam, kéresd meg.
Mihók ismét elment a leányos házhoz és kapott egy borjút. Kötelet hurkolt a nyakára, hátára vetette s akármennyit feszengett, kapálódzott, rugdosta, mégis hazavitte nagynehezen. Otthon felvonszolta a padlásra és felakasztotta a kakasülőre.
– Hol voltál, fiam?
– Ilóknál, édesanyókám.
– Mit vittél neki?
– Nem vittem, adtak egy borjút.
– Hol van? Nem látom.
– Hazahoztam a hátamon és felakasztottam a füstre.
– Jaj, édes fiam, nem jól tettél. Gyengén kellett volna körülkeríteni a nyakát kötéllel, szépen hazavezetni, a pajtába a jászol elé kötni és szénát vetni elébe.
– Máskor úgy teszek.
Ismét kezdi Mihók:
– Édesanyókám, házasodhatnám.
– Kit vennél el, fiam?
– Ilókot, édesanyókám.
– Eredj, fiam, kéresd meg.
Mihók elmegy és odaadják neki a leányt. Mihók egy kötelet vet Ilók nyakába; vezeti hazafelé, szólítgatja: »No, Bocikám, ne, ne!« Hazaérve beköti a pajtába, szénát vet elébe, azután bereteszeli az ajtót és bemegy a házba.
– Hol voltál, fiam?
– Ilóknál, édesanyókám.
– Mit vittél neki?
– Nem vittem, ideadták Ilókot, hihihi!
– Hát hol van?
– Bekötöttem a pajtába.
– Jaj, fiam, nem jól tettél! Eredj hamar, cirógasd meg, vess szép szemeket rája és hozd be a házba.
Mihók el is ment mindjárt. A háznál valamennyi aprómarhának kivájta a szemét, a pajtába ment, megcirókálta Ilókot s ráhányta a szemeket. Ilók szegény azt gondolta, hogy csúfolódik vele. Megsokalta a tréfát, elszaladt haza.
Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra, elment a vőlegénnyel a menyasszony után. Kibékítik Ilókot nagy bajjal és elviszik a vőlegényhez. Egybekelnek s máig is élnek, ha meg nem haltak.